John Glenn amerikai szenátor és ismert űrhajós volt az első ember, aki 1962-ben a „Friendship 7” elnevezésű küldetés során egy egyszemélyes űrhajóval megkerülte a Földet. Később ezt mondta: „Amint az űrben száguldott velem az űrhajó, csak egy dolog motoszkált a fejemben, az, hogy ennek a rakétának minden alkatrészét a legolcsóbb ajánlattevő szállította".
Aggodalma ellenére a küldetés sikerrel járt. Ez az eset azonban elgondolkodtatott, hogy milyenek is az utóbbi idők üzleti beszerzési és tendereztetési folyamatai.
Az elmúlt tíz-tizenöt évben a közép- és nagyvállalati beszerzési részlegek tevékenységében változásokat tapasztalunk. A működési költségek optimalizálása érdekében néhány iparágban észszerű lépés a beszerzések központosítása, ugyanakkor tapasztalható ennek az ellenkezője is, vagyis a költségek emiatt növekedhetnek. A beszerzés mérhető költségmegtakarítás alapon, ami látszik a mérleg eredménykimutatásában, ugyanakkor meghatározható a beszerzett termék/szolgáltatás minősége alapján is. A beszerzésnek legalább akkora hangsúlyt kell fektetnie a belső tárgyalásokra, mint azokra, amelyek a külső, szállítókkal történnek. A belső érdekelt felek igényeinek kielégítése a minőség, a hatékonyság és/vagy termelékenység növekedését eredményezi a vállalat egészére vonatkozóan. Mindez kihatással van arra, amit az adott vállalat nyújt majd az ügyfelei, megrendelői, fogyasztói felé, és potenciális eladásokhoz, magasabb ügyfélmegtartási arányhoz vezet.
Egy jól működő beszerzésnek vagy központosított beszerzésnek úgy kell működnie, hogy ügyfélként tekint a belső, vállalaton belüli érdekeltekre, a megfelelő szállítók által pedig biztosítja a legjobb megoldásokat. Visszatérve a NASA példájára, az űrutazás költségeit a költségvetési keretre szabva valósították meg, és egy jól működő, biztonságos űrhajót bocsátottak rendelkezésre. A beszerző csapat a prioritásokat szem előtt tartva a belső igények összehangolásával az adott költségkereten belül jól végezte el a feladatot.
Tyler Hall – Scotwork Ausztrália munkatársának írása