Hosszú évtizedes tárgyalási tanácsadói pályafutásom során végre rájöttem arra, amit minden laikus is tud. A vesztes-vesztes helyzet minden szempontból aggasztó. Egyértelműen ilyen helyzet az orosz – ukrán háború is, ezt a megállapítást nem sokan vitatják. Ugyanakkor van egy ennél nyugtalanítóbb szempont is, ami legtöbbünk figyelmét elkerüli, miközben elmélkedünk kényelmes otthonunkban.
A legtöbben egyetértenek abban, hogy az ukrán háborúval párhuzamosan kialakulóban van egy orosz – nyugati konfliktus (egyelőre ne nevezzük háborúnak) is. Az emberek nagy része nem ismeri fel, hogy már eddig is mekkora károkat szenvedett el a Nyugat, és hogy milyen rövid és hosszú távú hatásokkal kell szembenéznie. A problémát legtöbben a vagy a gabonafélék árának emelkedésében látják, de sajnos ennél sokkal többről van szó.
Putyin és az Orosz Nemzeti Bank ügyes vezetője, Elvira Nabiullina, az ukrán invázióra készülve erős készpénztartalékot képeztek. Több mint 640 milliárd amerikai dollárt (!) halmoztak fel devizatartalékban. Okos ötlet, ugye? Egy dologra azonban nem számítottak. Arra, hogy a rubel ilyen mértékben be fog dőlni. Putyin és Nabiullina tudják, hogy óriási tartalékaik ellenére rövid lesz a takarójuk, ha a jelenlegi helyzet elhúzódik. Ahogy a rubel eléri a mélypontot, az orosz fizetőképtelenség kockázata nagyon is valóságossá válik. Ha pedig Oroszország fizetésképtelenné válik, akkor vajon ki veszíti a legtöbbet? Gondolta volna, hogy Európa egyik legerősebb pénzügyi országát, Németországot és egy másik jelentős európai országot, Olaszországot érintené a leginkább? Az orosz adósságnak ugyanis legfőképp a német és olasz bankok vannak kitéve. De vajon kibírják-e az orosz csődöt? Kétséges, viszont ha ez bekövetkezik, csak egy jós tudja megmondani, mi várható. Az EU vagy más országok vajon közbelépnek a bankok megmentése érdekében? És ki fizetné mindezt? Kibírja az euró a nyomást, vagy a nagy európai gazdaságok úgy döntenek, hogy először magukat mentik meg, és visszatérnek saját nemzeti valutáikhoz?
A 80-as évek óta a Nyugat az alacsony inflációval hitelesíti gazdaságát. Putyin háborúja ezt megdönti, az energiahordozók árának emelkedése láncreakcióban további áremeléseket idéz elő (ilyen a műtrágya, az élelmiszerek, a logisztikai költségek, az alapanyagok ára stb.). Ez végül inflációt eredményez, olyan inflációt, ami a nyugat 45 évesnél fiatalabb polgárai számára ismeretlen fogalom. A most vezető beosztásban dolgozó közgazdászok, bankárok, pénzügyi vezetők sem szoktak ilyen inflációs környezethez. Mi biztosítja, hogy az új, inflációval sújtott világunkat hatékonyan kezelik, és optimális megoldásokat választanak és hajtanak végre? Az első jelek nem igazán bíztatók.
Az átlag fogyasztó számára kevésbé ismert fémeknek, mint a palládium vagy a nikkel árfolyama olyan mértékben emelkedett, hogy még a tőzsdei kereskedelmük is leállt egy időre. Milyen gyakran fordul elő, hogy a londoni árutőzsde úgy dönt, hogy leállítja a kereskedést? Melyik tőzsde lesz a következő? Egyes elemzők szerint a nyersolaj hordónkénti ára meghaladhatja a 200 amerikai dollárt. Ha ez bekövetkezik, vajon folytatódik a kereskedés? Ha ezek a fenyegetések még sokáig velünk maradnak, vajon hogyan hatnak a pszichénkre és az elvárásainkra, amelyek erősen befolyásolják a piacok reakcióit?
Putyin nukleáris és vegyi fenyegetéseire tudatosan nem térek ki. Ha ezek használata bekövetkezne, az eddig leírtak okoznák a legkevesebb aggodalmat.
Miért írom mindezt? Ha eddig úgy gondolta, hogy Oroszország Ukrajna elleni inváziója csak az ukrán szabadságról vagy Putyin rosszul pozícionált ambícióiról szól, gondolja át újra! Ez bizony mindannyiunkról szól! Mindaz, ami ma Ukrajnában történik, meghatározza, hogy lesz-e a következő hónapokban munkánk, milyen fizetőeszköz lesz a pénztárcánkban, hogy gazdaságaink továbbra is a normalitásnak megfelelően fognak-e működni, és még tovább gondolva, hogy társadalmunk a jövőben is úgy fog-e működni, ahogy most. Mindezek ismeretében azt hiszem, a helyzet háborús, még ha a fegyverek nem is a nyugati térfélen ropognak. Ha Oroszországot megsemmisítik, az valószínűleg magával rántja a Nyugatot is. Ha a jelenlegi helyzet folytatódik, az vesztes – vesztes eredménnyel jár, és senki sem profitálhat belőle.
Nem szeretném látni, hogy Putyin megússza. Talán néhány értelmes ember eltávolíthatja őt, de ezzel nem nagyon számolhatunk. Ez egy egzisztenciális harc Oroszország, Ukrajna és a világ nagy része számára. Putyinnak meg kell őriznie az arcát, különben ő maga és országa sötét jövő elé néz. Az ukránoknak vissza kell adni az országukat (vagy legrosszabb esetben annak nagy részét, mivel a Krím már régóta megszállt terület), és el kell kezdeni az újjáépítést. A Nyugatnak pedig meg kell őriznie az elmúlt 75 év eredményeit, és rengeteg leckét kell megtanulnia az energiafüggőségről, a szélhámos rezsimek finanszírozásáról, az autokraták lecsillapításának korlátairól és még sok minden másról. A megoldás a Nyugat vállát nyomja, mert ő hordozza az ehhez szükséges politikai, pénzügyi és katonai gondolkodásmódot. Mindennek gyorsan kell megtörténnie, ellenkező esetben több évtizedet csúszunk vissza, ehhez pedig minden eddiginél nagyobb szükség van hozzáértő diplomatákra és tárgyalókra.
Yannis Dimarakis – Scotwork Görögország